Az élménypedagógia

Az élménypedagógia egy nem-formális tanulási módszertan, melynek elsődleges célja a résztvevők szociális kompetenciáinak élményeken, tapasztalatok szerzésén és azokra történő reflexión keresztüli fejlesztése. Komplex módon kezeli azokat a testi-lelki és szellemi folyamatokat, amelyek a résztvevőkben zajlanak le egy foglalkozás vagy tréning során. 

Azoknak a résztvevőknek különösen sokat adhat, akiket a verbalitásra, memorizálásra és akadémikus készségekre építő a tantermi keretek nem szólítanak meg – célcsoportunk, a hátrányos helyzetű gyerekek és fiatalok általában ebbe a csoportba tartoznak. Az élménypedagógiának köszönhetően nemcsak a résztvevők tanuláshoz való viszonyában várható változás, hanem az önértékelésében és kezdeményezőkészségében is. 

A kalandpedagógiai (outdoor tréning) a tapasztalati tanulás speciális formája, mely a természetben található eszközöket felhasználva, szabadban végzett tevékenységek, fizikai és problémamegoldó gyakorlatok során nyújt a résztvevők számára életük valós szituációit modellező tapasztalatokat. A semleges helyszínen történő, szimulált helyzetek viszonylagos védettségében a résztvevőnek lehetősége nyílik új viselkedésformák biztonságos környezetben történő kipróbálására, gyakorlására. A gyakorlatok, szimulációk, szerepjátékok során a résztvevőt igyekszünk megszokott környezetéből – komfortzónájából – rövid időre kibillenteni, így olyan kihívást biztosítani a számára, ami elősegíti önmaga megismerését, valamint újszerű viselkedésformák felbukkanását és az élményből fakadó tanulás hosszú távú elmélyítését. 

Az élmény- és a kalandpedagógia tehát az egyéni hozzájárulást, a tapasztalatszerzést és a tapasztalatok kiértékelését helyezi előtérbe. 

Alapelvei:

A tapasztalati tanulás akkor hatékony, ha a: 

• körültekintően kiválasztott tapasztalatokat reflexió, kritikai elemzés és szintézis követi;
• a gyakorlatok és tevékenységek úgy épülnek fel, hogy kezdeményezésre és döntésre késztetik a résztvevőt, és megtapasztalja a felelősségét az eredmények tekintetében;
• a résztvevő bevonódik és elkötelezetté válik a célok megvalósításában;
• tanulságok személyesek és megalapozzák a jövőbeni tapasztalati tanulást;
• tapasztalatok valósak: a résztvevő megtapasztalhatja a folyamat során születő sikereket, kudarcokat, kalandot és kockázatvállalást, bizonytalanságot;
• a tapasztalások kimenetelei tökéletesen nem jósolhatók – minden megszerzett élmény egyedi;
• minden jelenlévő számára lehetőség nyílik saját értékeinek felfedésére és vizsgálatára. 

A tréner – azaz a folyamat vezetőjének szerepe és felelőssége:

• a megfelelő tapasztalások lehetőségének megteremtése, a problémák/ügyek felvetése, a határok, keretek kijelölése, a résztvevők támogatása, az érzelmi és fizikai biztonság megteremtése és a tanulási folyamat ösztönzése; 
• felismeri és ösztönzi a tanulás spontán lehetőségeit; 
• tisztában van saját értékrendjével és prekoncepcióival, magas önismerettel rendelkezik.

Az élménypedagógia alapjai  

Kurt Hahn, az Élménypedagógia atyja, egy olyan oktatásban hitt, melynek célja, hogy a személyiség és az együttérzés legmélyebb értékeit hívja elő és fejlessze tovább. Úgy gondolta, hogy a modern élet kártékony hatásai ellen valódi, kézzelfogható, gyakorlati kihívásokra van szükség, amelyek fejlesztik a jellemet. 

Az élménypedagógiai rendszerét tehát bizonyos “leépülési jelenségek” ellentételezéseként dolgozta ki. Ezek: 

• az emberi részvét hiánya (felszínesség, személyes felelősségvállalás csökkenése);
• testi alkalmasság komplex leépülése (mozgáshiány, sok ülés, stb);
• memória és képzelőerő leépülése
• kézügyesség és gondosság leépülése (csökkenő fantázia és kreativitás, a részletek iránti fogékonyság leépülése) 
• a kezdeményezőképesség, és a vállalkozókészség hiánya (“nézelődő-itisz azaz a szemlélődő betegség” ami a rövid életű szenzációk részvétel nélküli – passzív – megélése valós részvétel és segítségnyújtás nélkül) 
• önfegyelem hiánya
  

   

Kurt Hahn pedagógiai élményterápiája a következő elemeket tartalmazza: 

• mentőszolgálat (hegyi- és vízi-mentés, így a “mentés szenvedélyének” felkeltése, a közösségi problémamegoldás egyik eleme); 
• fizikai felkészítés (azaz a vitalitás, a kondíció, bátorság, fokozása, önmaga belső korlátainak legyőzése);
• projekt (magas, de elérhető célkitűző feladatsor, átfogó tervezéssel, az önállóság és a kreativitás kibontakoztatása);
• expedíció (hegyi túrák, barlangtúrák, természetben éjszakázás, stb. melynek során fizikai, szellemi, egyéni és csoportos kihívásokon keresztül  a résztvevők megtapasztalják készségeket és képességeket a tervezés, kivitelezés, döntéshozatal, vezetés területén.

   

Fő célja az önbizalom, önbecsülés, vezetői képességek, csapatmunka, a kölcsönös empátia fejlesztése, a közösség szolgálata és a környezet iránti érzékenység felébresztése. A tevékenységek mögött meghúzódó fő gondolat: az embereket értékformáló tapasztalatok elé állítani. A tanulás és megértés feltétele a kihívások megtapasztalása, a döntéshozatal, felelősségteljes cselekvés, a képességfejlesztés, a csapatmunka. 

Az Élménypedagógiához kapcsolódó elméletek

• Challange by choice szemlélet

Az élménypedagógia egyik legfontosabb alapvetése, hogy a résztvevők önkéntes alapon vesznek részt és maguknak választják meg a feladatokban rejlő kihívás mértékét. Ez azért is fontos, mert ami az egyik ember számára pánikot okoz, az egy másik számára az ingerküszöb alatt maradhat. Nincs két egyformán megélt tapasztalat. 

A saját kihívások szabad megválasztásának lehetősége segíti a résztvevőket abban, hogy reflektálhassanak arra, hogy az életük más területein hogyan élik meg problémáikat, és mennyire reális célokat tűznek ki maguk elé. 

Alapelvei:

• A résztvevők pont annyira tudnak fejlődni a tevékenység által, tanulni a tapasztalatokból, amennyire bevonódik abba;
• A folyamat vezetője (trénere) nem erőlteti, kényszeríti, és nem hozza kínos helyzetbe a bátortalan résztvevőt;
• Résztvevőként érdemes kihívás elé állítani magunkat, hogy kilépjünk a megszokott tevékenységeinkből, környezetünkből és tanulási lehetőségek potenciálját teremtsük meg; 
• Ugyanakkor résztvevőként kiválaszthatjuk annak a szintjét, hogy milyen mértékben adjuk át magunkat a tanulási folyamatnak, milyen mértékben veszünk részt, mekkora kihívás elé állítjuk magunkat. 

• Komfort zóna modell

Ez a modell azt mutatja meg, hogy az ismeretlen szituációk, környezet, feladatok, hogyan hatnak ránk. 

Alapvetően a tanulás szempontjából 3 zóna van:

– Komfortzóna (Comfort zone) – Ebben a zónában meglehetősen biztonságosan, otthonosan mozgunk, kényelmesen érezzük magunkat. Olyan hétköznapi helyzetek tartoznak a körébe, amelyek gyakran ismétlődnek a mindennapjaink során. A komfort zónánk életünk során, gyerekkorunktól kezdve ez folyamatosan nő, de csökkeni is képes. Amíg ebben “tartózkodunk” élménypedagógiai szempontból nem tanulunk, hiszen ezekben az ismerős helyzetekben már ismert stratégiákat alkalmazunk, jól begyakorolt válaszokat adunk.  

– Tanulási zóna (Learning zone vagy discomfort zone) – Mikor új kihívásokkal találkozunk, ki kell lépnünk a komfortzónából. Itt kevésbé biztonságos vizekre evezünk, lehetőséget teremtünk arra, hogy tanuljunk. Ez a zóna kihívást jelent a számunkra, kényelmetlen lehet, és bizonytalanságot élünk meg. Azonban a tanuláshoz fontos, hogy mentálisan, érzelmileg, fizikailag és szociálisan még biztonságban legyünk.

– Pánikzóna (Panic zone) – Bizonyos körülmények között a bizonytalanság és a kényelmetlenség félelemmé, pánikká válhat, a diszkomfort-érzet  pedig olyan erőssé, hogy a résztvevőben már csak a menekülő reflexek működnek így az érzelmi túltöltöttség miatt képtelenné válunk a tanulásra. Ezt hívjuk pánikzónának.  

A tréner feladata, hogy próbálja a tanulási zónában tartani a résztvevőket: kimozdítani őket megszokott környezetükből – a komfort zónából – de nem engedni, hogy a tevékenység bárkiben pánikot, túl erős félelmet, leküzdhetetlen bizonytalanságot okozzon, ezáltal destruktívvá váljon a személy számára.

• Kolb tanulási köre

A Kolb ciklus a tapasztalati oktatás vagy az élménypedagógia egyik módszertani sarokköve. Az ember számára a tapasztalás folyamatos, soha meg nem álló jelenség, és minden tapasztalás hatással van a jövőre. 

Kolb tanulási ciklus elmélete szerint a tapasztalati tanulás egy folyamat, melynek 4 fontos eleme / lépése van, amelyek bizonyos sorrendben ismétlődnek. A 4 elem egymást követi és állandóan, körbe forogva emelik a tudásszintet. A kör vizsgálata – ami ismétlődése miatt spirállá válik – a négy pont bármelyikén elkezdődhet. 

A 4 elem:

Konkrét tapasztalat / cselekvés – ez lehet a mindennapi élet része, de megrendezett szituáció is

Reflektív felismerés – megfigyeljük, hogy mi történt velünk, visszatekintünk, megnézzük mi lett a tapasztalat vagy cselekvés eredménye

Absztrakció és általánosítás – következtetéseket vonunk le a tapasztalatból, tisztázódik a létrejött cselekvések és hatások közötti kapcsolat

Aktív kísérletezés – alkalmazzuk az újonnan levont tapasztalatokat, új tapasztalat megszerzését tervezzük, beépítjük a meglévő tudást

Honey és Mumford úgy dolgozta át a modellt, hogy spirállá alakították, mely így szemlélteti a folyamatos fejlődést. A cselekvés más és más körülmények között jön létre és a résztvevő már képes előrevetíteni a cselekvés lehetséges következményeit. Ezen elmélet szerint nem az a fontos, hogy mi történik velünk, hanem, hogy mit kezdünk a történésekkel. A legfontosabb, hogy a tapasztalati fázisból átlépjünk a tapasztalat átgondolásának fázisába, onnan a kritikus elemzésbe, általánosságok levonásába, majd az felhasználjuk a következő akció tervezésekor, tehát beépítjük a tapasztalatokat.

Forrás: 
LIDDLE M D (2019) Tanítani a taníthatatlant – Élménypedagógiai kézikönyv Budapest: Pressley Ridge Magyarország Alapítvány

MICHL W (2017) Élménypedagógia Szeged: “kéTTé” Magyar Tapasztalati Tanulás Alapítvány

Élménypedagógia képzések és irodalom:

• Élményakadémia Közhasznú Egyesület képzései 
• Besnyei Szabolcs – Katalizátor – akkreditált képzések 
• Tanulási Zóna képzések és hálózat
• Kalandok és Álmok képzései (pedagógus akkreditációval)
• Pressley Ridge Magyarország képzései
• http://www.tanuljmaskepp.hu/elmenypedagogia/
• http://old.ektf.hu/hefoppalyazat/tanszemfejl/gyakorlatok_jtkok_gyjtemnye.html
  
  

Könyvek:

• Több, mint játék – Lohász Cecília, Sőregi Viktória
• A Játék nem játék! – Nagy Gábor Mápó, Besnyi Szabolcs
• A játék nem játék 2. – Nagy Gábor Mápó, Besnyi Szabolcs
• Játék az osztályban! – Urbán Mónika és Besnyi Szabolcs