“Liával már rég találkoztunk. A Rákospalotai Leánynevelő Intézetben ismertük meg már évekkel ezelőtt. Minden programunkon és segítő beszélgetésen részt vett. Nagyon szeretett volna az intézet után helytállni az életben, de mindig ott voltak a kérdések: Mi lesz, ha újra kikerül? Hogy fog tudni egyedül helytállni az életben? Hogy fog tudni nemet mondani a barátoknak, amikor újra droggal kínálják? Aztán eljött a szabadulás napja és Lia eltűnt, köddé vált. Hiába próbáltuk megtalálni, felvenni vele a kapcsolatot, nem sikerült. Azután egyik nap Gigit, az egyik trénerünket valaki megszólította az utcán. Lia volt az. Elmesélte, hogy ha visszagondol a rákospalotai beszélgetésekre, akkor eszébe jutnak az ott elhangzott mondatok. Ezek a mondatok azok, amelyek segítettek neki, amikor az intézetből kikerülve NEM-et mondott a drogra, vagy NEM-et mondott egy bűncselekményben való részvételre.”