A kiégés jelensége a segítő szakmában dolgozók körében – ideértve az oktatás területén dolgozókat is – az 1970-es évek óta ismert, és mára kutatásokon és tapasztalatokon is nyugvó alapja van a megelőzés fontosságának. Ennek ellenére a kiégés mind a mai napig egy fontos és komoly téma maradt.

A 2020 tavaszán kezdődött COVID pandémiás időszak minden emberre hatással volt, de különösen érintette az egészségügyben és a szociális szférában dolgozókat. Ők arra hivatottak, hogy másoknak nyújtsanak segítségét, de ezekben az időkben személyes életükben is komoly kihívások előtt álltak. Nem csupán a munkájukban tapasztalt extrém terhelés fokozta a stresszt, hanem a pénzügyi bizonytalanság, az otthoni oktatás és a beteg hozzátartozók ápolása is életük része lett.
Kritikusan fontossá vált, hogy ezek a szakemberek megteremtsék a szükséges időt és feltételek ahhoz, hogy tenni tudjanak saját lelki ellenállóképességük, lelki jólétük érdekében.
Amikor képesek vagyunk tenni magunkért, akkor erősebbek vagyunk, ellenállóbbak vagyunk. Ha valamikor, akkor most igazán fontos lett, hogy a segítő szakmában dolgozó szakemberek előtérbe helyezzék a saját lelki jóllétükkel való törődést.
Akik magukról gondoskodnak, azok maguk is jobb segítőkké válhatnak.