Pontosan mi történik az ALAP!Táborban?

…azt tanultam magamról, hogy jobb vagyok, mint gondoltam..

“Egy hét önfeledt gyermekkor – idén is megvalósult az Alap!Tábor és mi szervezők párás szemmel figyelhettük, ahogyan a hétköznapi nehézségeket hátrahagyva, nevetve, igazán gyerekként játszanak olyan családon kívül nevelkedő gyermekek is, akik nagyon rossz lelki állapotban érkeztek, de azok is, akik már nagyon kamaszodnak, vagy éppen igyekeznek nagyobbnak, idősebbnek tűnni a valós koruknál és ezért nekik már “ciki játszani”. A szünetekben ment a zene, tánc, foci, kosár, beszélgetés, a programok alatt pedig rengeteg játék, kaland, magaskötél pálya, akadályverseny, kaszinó, séta, dunai fürdés valósult meg. Mégis a napok legizgalmasabb része az esti sóder party volt, ahol minden kiscsoport elvonulva, gyertyát gyújtva beszélgetett a napi eseményekről, tanulásokról, élményekről és az élet nagy dolgairól, úgymint bizalom, barátság, felelősség. Krisz például nagyon nehezen érkezett meg, végig inkább a csoport szélén álldogált és onnan tiltakozott válogatás nélkül minden ellen, hiába biztatták azok, akik már korábban is táboroztak, hogy ne félj, gyere, jó lesz – az utolsó két napra mégis sikerült átadnia magát az élményeknek és megbízni abban, hogy minden, ami ebben a táborban van értük van és mi igazán arra törekszünk, hogy nekik jó legyen, hogy ők jól legyenek és jól érezzék magukat ezekben a napokban. A végén azt mondta:
idézet: “…azt tanultam magamról, hogy jobb vagyok, mint gondoltam…”
és tényleg jobb, nagyon sok rosszat gondolt magáról korábban, pedig annyi sok érték lakozik benne. Sok csodát láttunk, sok új barátság szövődött, sok “régi” táborozó mutatta meg magát akár abban a szerepben is, hogy tud nekünk a táboroztatásban segíteni, be tudja vonni a kisebbeket és jó példa tud lenni azoknak, akik most vannak először és érthető módon félnek. Gyuri például hihetetlen nagy segítség volt, be tudta vonzani a rakoncátlan kisebbeket és rengeteg ötelete volt arra is, hogy mit csináljunk, mit játszunk, közben pedig hihetetlen érzékenysége arra, hogy leállítsa, ha egymást bántják, vagy visszajelezzen, ha valaki átlép egy határt.

A végén nehéz a búcsú, “jövőre is találkozunk” mondogatják, akkor is, ha tudják, hogy már elhagyják a gyermekotthont és valószínűleg nem fognak tudni jönni. Szeretnénk folytatni, szeretnénk segíteni ezeknek a gyerekeknek a töltekezésben, hogy legyen mire visszagondolni, amikor egy ronda téli napon éppen nehéz az élet. Titkos tervem, hogy azoknak is legyen tábor, akik már kilépnek a rendszer kapuin és a légüres térben találják magukat segítség és támogatás nélkül, még szinte gyerekként, teljes felnőtt felelősséggel.”

Gyöngyösi Kriszta az ALAP!Tábor egyik alapítója

Nagyon köszönjük azoknak akik hozzájárultak a tábor megvalósulásához, jövőre is szeretnénk, hogy legyen ALAP!Tábor, viszont ehhez az egyesületnek nincs fix bevételi forrása – legyél rendszeres támogatónk hogy minden évben megvalósulhasson a csoda!

Oszd meg másokkal!
Facebook
Twitter
WhatsApp
Email