gyermekjog, alaptábor

Miért az Alap!Tábor?

Gondolatok a Gyermekjogok Világnapja alkalmából

Ahhoz, hogy valakiből egészséges felnőtt válhasson és kialakuljon benne a társadalmibeilleszkedéshez elengedhetetlen önkontroll, fontos, hogy biztonságban megélje saját függetlenségét, kompetenciáit, a benne rejlő játékosságot és spontenaitást. Érzelmeit szabadon kifejezhesse, megfelelő mennyiségű szeretetet, gondoskodást, érintést és bizalmat kapjon.

Talán nem nagy titok, hogy az állami gondozásban élő fiatalok számára ez csak nagyon kevés esetben adatik meg. Sokszor olyan környezetből jönnek, ahol gyermekként nem tudták őket jól szeretni. Figyelembe venni és kielégíteni azokat az alapvető fizikai vagy érzelmi szükségleteiket (biztonságra, gondoskodásra, elfogadásra való igény) amelyekre a gyermekeknek az egészséges érzelmi és idegrendszeri fejlődéshez feltétlenül szüksége van. Vannak olyan esetek, amikor árván maradnak gyerekek, család nélkül. Van, hogy elhagyták őket a szüleik, nem kívántak róluk gondoskodni, de sokkal több olyan eset van, amikor a körülményeik miatt nem maradhatnak a családjukkal.

Amikor a maguk is súlyosan hátrányos helyzetben élő – sokszor még szintén gyermek – szülők a legjobb tudásuk és szándékuk ellenére sem képesek felnevelni őket. A gyermekvédelmi ellátásba kerülő gyerekek pedig vagy kifognak egy elnyűhetetlen és elhivatott nevelőt, aki erőn felül igyekszik mindent megtenni értük, vagy nem, de a rendszer önmagában semmiképpen nem pótolja a szerető család támogató, biztonságot adó jelenlétét. 

Mindenféle történetet hallottunk már. Azt, aki örül, hogy végre kiemelték a testvéreivel együtt, hogy rendesen kap enni és tiszta a ruhája, nem csúfolják az iskolában, hogy büdös. Azt, aki minden lehetséges alkalommal visszaszökik, mert szegénység ide vagy oda, őt otthon szerette az anyukája és hiányzik a kutyája is, meg a saját ágya. Rendőrök mennek érte és vezetőszáron viszik vissza minden alkalommal, de már nem is sír. Azt is, akinek öngyilkos lett az anyukája a gyámhivatali autó távozása után, vagy akinek bűntudata van, hogy miatta van minden, mert képtelen volt “jó gyerek” lenni, hiába igyekezett nagyon.

Szívszorító történetek ezek, mindegyik kivétel nélkül – az biztosan közös bennük, hogy nem szabadna, hogy így legyen, hogy a gyermekek jogai súlyosan sérülnek akkor, amikor nem kapják meg az egészséges felnövekedéshez szükséges alapokat.

Az pedig egy tévhit, hogy nekünk, társadalmilag nincs felelősségünk ebben a kérdésben. hogy ez mások dolga, mások ügye, mások fájdalma, minket nem érint. Tévhit, hogy ez az állam dolga és ha nem jó a rendszer, hát ez van, nem tehetünk semmit. Igenis érint minket, hiszen ők a mi gyerekeink kortársai, együtt fognak navigálni a világban, egymás mellett ülni a buszon, élni, dolgozni, utazni, adózni, gyereket nevelni. Jelenleg 23 ezren vannak, nem mindegy, hogy mi lesz velük. Megkapják-e a támogatást, ami segít “normális” életet élni, befejezni az iskolákat, munkát találni, egészséges párkapcsolatot létesíteni, egészséges, elfogadott és hasznos részévé válni a társadalomnak.

“nem kívánatos magatartás abbahagyása nem könnyű” olvastam Insoo Kim Berg könyvében, és hiába hangzik közhelyesen, a gyerekek nevelése kapcsán mégis ezt csináljuk: azt várjuk tőlük, hogy hagyják abba azt a viselkedést, ami zavart okoz a világunkban. Az Alap!Táborban tudatosan szembe megyünk ezzel, és azzal az előfelvetéssel élünk, hogy jó okuk van rá, hogy úgy viselkedjenek, ahogy viselkednek. Teret adunk annak, hogy az legyen, ami van, meghallgatjuk őket. Olyan felnőttként vagyunk jelen számukra, aki nem ítélkezik, aki elhiszi minden szavukat és nem kérdőjelezi meg, amit mondanak. Aki nem akarja megmondani, hogy hogyan kellene élni az életüket, elfogadást, empátiát és bizalmat közvetít. Már-már sziruposan – extra figyelmünk van ezen. Elfogadjuk, ha valaki nincs jól és mindent megteszünk azért, hogy úgy menjen haza, hogy feltöltődött, ha csak egy icipicit is, de jobban érzi magát a bőrében. Észrevette, hogy van olyan dolog, amiben ügyes, szerethető és képes jól érezni magát. Nagyon kevés ez – mindössze egy hét az évből – és mégis rengeteg: van mire visszagondolni, mikor összegyűlnek a felhők a fejük felett, van miből töltekezni és van mit várni. 

Erős motivációt érzünk abban, hogy gyermekeink hátrányos helyzetű kortársait is hozzásegítsük olyan privilégiumokhoz, melyeket a családban nevelkedés és az ott megkapott relevancia-érzés, a kapcsolódás, a biztonságos kötődés adhat – természetesen megannyi más mellett, amit egy család ad – ezért indítottuk útjára az Alap!Tábort. A tábor kimondottan állami gondozásban felnövekvő gyermekek és fiatalok terápiás rekreációját, töltődését, önmaguk és társaik pozitív megélését, együttműködésük fejlesztését kívánja támogatni élménypedagógiai alapokon. Mi így vállalunk felelősséget. Te hogyan?  

Gyöngyösi Krisztina

Segíts Te is, hogy az ALAP!Táborban még több gyerek kaphasson figyelmet, egy megerősítő mosolyt és elhangozhassanak ezek az élete szóló mondatok!

Köszönjük, hogy támogatásoddal együtt tehetünk a nehéz helyzetből induló gyerekekért!

Amennyiben vállalati támogatóként segítenétek az ALAP!Tábor megvalósítását, keressetek minket a hello@elmenyakademia.hu címen.

Oszd meg másokkal!
Facebook
Twitter
WhatsApp
Email
Élményakadémia