Nincs olyan tréningünk vagy táborunk, ahol ne keresnénk a választ erre a tipikusan megoldásfókuszú kérdésre. Záporoznak is a kérdések: mióta? Honnan nézve? Pontosan miben? Kinek? Kivel? Pedig hát itt szerencsére nem kell sok mindent tisztázni, egyszerűen a kérdés csak ennyit akar: mi lett jobb?

Mert, bár tudjuk, hogy majdnem minden dolgunk nem lett éppen most jobb, sőt, még az is lehet, hogy valami kifejezetten rosszabbra fordult, akkor is érdemes szétnéznünk. Mert, bár elfogadtuk azt, hogy igenis vannak napok, amikor minden egészen f*s, akkor is lehet egy nagy levegőt venni és megtalálni azt az egy-két dolgot- ha más nem apróságot – ami éppen jobb lett. Ami erőt ad. Ami mutatja, hogy nem lett minden annyira rosszabb, amilyennek első ránézésre tűnt kezdetben.

Szóval mi lett jobb az elmúlt pár hónap őrületében?

Kiderült például, hogy lehet utazgatás nélkül boldogan élni, sem a napi ingázás sem a hosszabb utak elmaradása nem taszított mély depresszióba, pedig azt hittem, hogy fog. Kiderült, hogy mennyire jó nagyokat sétálni minden nap, hogy szuper helyen lakunk, ahol állati sok mindent nem is ismertünk a pandémia előtt (3 lovarda, egy romtemplom, számtalan titkos ösvény, egy kőfejtő, végtelen mező, rét, eldugott utcácska). Kiderült, hogy van több idő alvásra, és igazából egy bő hónap után tűnt fel, hogy nem voltam emberek között jó ideje.

Kell egy csapat

Az is kiderült, hogy tudunk online dolgozni, találkozni, beszélgetni és persze hiányzik a valós közelség, de mindent meg lehetett oldani és még jelentős előrelépéseket is tudtunk tenni.

Például online tréninget tartani vagy adományokat gyűjteni gyermekotthonoknak, hogy nekik is lehetővé tegyük mindezt. Megoldottuk, hogy folytatódjon a programjaink egy része az online térben, be tudtunk jelentkezni a leghátrányosabb helyzetű srácokhoz is. Idővel még azt is kitapasztaltuk, hogy ezt hogyan lehet jól, játékosan, őket bevonóan csinálni, hogy igazán hasznos legyen. Kitaláltunk olyan játékokat, amik azonnal megmozgatták őket, miközben kicsit kiléptünk mi is a komfortzónánkból, pedig ezek a játékok sokszor közel sem álltak a klasszikus élménypedagógiai elképzeléseinkhez.

Így történt, hogy a gyermekotthonokban most újabb fénykorukat élik a kvízek és a szerencsekerék, amik azon túl, hogy szórakoztatóak, összehoznak. Még néha akár arra is jók, hogy elgondolkodtassanak minket. Hiszen bármikor te is kaphatsz egy jó kérdést, például: mi az, amit megtartanál ebből a karanténos időszakból? Vagy mit tanultál magadról mostanában?

Pályázatokat írtunk. Segítettünk önkénteseinknek is pályázatot írni, hogy megvalósíthassák az ötleteiket. Játékgyűjteményt szerkesztettünk és online projekttalálkozókat tartunk. Elindítottuk első, saját podcastunkat, amiben talán egyszer igazán profik leszünk. A terepmunkát és expedíciókat lassan felváltotta az íróasztal és hétről hétre csak mellkastól felfelé láttuk egymást, de mindig futottunk egy kört: mi lett jobb?

Jó volt megtapasztalni, hogy talpon tudunk maradni civil szervezetként, hogy nagy erő, összefogás és céltudatosság van a csapatban, ami előre lendít egy ilyen helyzetben is. És különösen jó volt, mikor a 7 évesem egy nap azt mondta:

Anya, észrevetted, hogy mióta karantén van milyen jó barátok lettünk a tesómmal?

És neked?
Mi lett jobb?

Gigi és Niki