Trauma-tudatos ifjúsági munka – betekintés egy ötnapos képzésbe

Az ifjúságsegítők, pedagógusok és segítő szakemberek egyre gyakrabban találkoznak olyan fiatalokkal, akik jelentős stresszt vagy akár traumatikus életeseményeket éltek át.

Bár az ifjúsági munka nem terápia, az ifjúságsegítők gyakran az első biztonságos felnőttek, akikhez egy fiatal segítségért fordul. A trauma-tudatos szemlélet abban segíthet, hogy a szakemberek egy elfogadóbb, biztonságosabb tanulási környezetet teremtsenek — mindezt diagnózis vagy terápiás beavatkozás nélkül.

2026. február 5–9. között, Galyatetőn az Élményakadémia trénerei egy ötnapos képzést tartottak, amely élményközpontú tanulási lehetőéget kínált a trauma-tudatos ifjúsági munkához.

Európa különböző országaiból 24 ifjúsági munkás vett részt a képzésen, ahol többek között az alábbi témákkal foglalkoztunk:

• A mentális egészség mint erőforrás
• Stressz és stresszreakciók
• Trauma és kapcsolata az idegrendszerrel
• Gyermekkori ártalmas élmények (ACEs) és védőfaktorok
• Pszichológiai elsősegély
• Érzelemszabályozás
• Kapcsolatalapú támogatás
• Másodlagos traumatizáció és reziliencia
• Határok, önreflexió és öngondoskodás, szerepek az ifjúsági munkában, valamint ágazatközi együttműködés
  

A képzés végén megkérdeztük résztvevőinket a tapasztalataikról, hogy ti is betekintést nyerhessetek ebbe az öt napba.

Milyen szavak jutnak először eszedbe a trauma-tudatos ifjúsági munkáról?

Lena: Támogatás, Tisztelet, Gyógyulás, Kapcsolódás, Bizalom

Peter: Ha egy kicsit kiegészíthetem: a kamaszkor az egyik legfontosabb életszakasz a felnőtté válás útján. A trauma felismerése és a vele való munka korai szakaszban jelentős változást hozhat egy ember életében.

Mi volt szerinted a legértékesebb ebben a képzésben?

Lena: A trénerek és a résztvevők nagyon jól kiegészítették egymást. Támogató légkört teremtettünk, és a képzés végére rengeteget tanultunk egymástól. A helyszín kiválasztása is rendkívül átgondolt volt. Egy nyugodt, a városi nyüzsgéstől távoli környezetben töltött hét lehetőséget adott arra, hogy a saját testemre figyeljek. A képzés során tudatosabbá váltam a testem rezdüléseivel kapcsolatban. Nem hiszem, hogy ilyen mélyen tudtam volna magamra figyelni egy zsúfoltabb környezetben.

Peter: Nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért, mert a workshopok rendkívül gyakorlatiasak és jól alkalmazható tudtást adtak. A holisztikus megközelítés és a trénerek mély ismerete a témában igazi tanulási folyamtot tett lehetővé, ahol az együttérzést is megtapasztaltuk. Nagyon szerettem, hogy mindig volt tér kérdezni és kapcsolódni a többi résztvevővel. A képzés valóban a mi, vagyis a fiatalokkal dolgozó szakemberek megerősítésére fókuszált, önbizalmat és eszközöket adott ahhoz, hogy még hatékonyabban támogassuk a fiatalokat — különösen a leginkább sérülékenyeket.

Számodra melyik képzési alkalom volt szakmailag a leghasznosabb, és miért?

Lena: Nehéz csak egyet választani, de talán a Pszichológiai elsősegély alkalmat emelném ki. Nagyon tetszett, hogy valós esettanulmányokra épült, így könnyebb volt elképzelni, hogyan alkalmazhatók az eszközök és módszerek a mindennapi munkámban. A kiscsoportos munka és a tapasztalatcsere segített abban, hogy megtanuljak nyugodtan és hatékonyan reagálni kihívást jelentő helyzetekben, miközben megerősítést is kaptam.

Peter: Az agyi fejlődésről és a negatív gyerekkori élmények idegrendszerre gyakorolt hatásáról szóló alkalom jelentősen gazdagítja majd a szakmai munkámat. Az ott megszerzett tudás különösen értékes, mert sok család, akikkel dolgozom, nincs tisztában az első három életév meghatározó jelentőségével, vagy nincs tudásuk arról, hogy miért lehetnek a kamasz gyermekeik jobban kitéve a depressziónak. Ez a képzés új eszközöket adott ahhoz, hogy velük egy mélyebb szinten tudjak dolgozni és beszélgetni ezekről az érzékeny témákról.

Mit üzennél a jövőbeli résztvevőknek?

Lena: Ha emberekkel dolgozunk, elengedhetetlen a folyamatos szakmai fejlődés és az önismeret mélyítése. Ez a tréning azért érte meg az otthontól és munkától távol töltött időt, mert egyszerre nyújtott szakmai eszközöket és személyes fejlődési lehetőséget. Olyan módszereket tanultam, amelyeket közvetlenül alkalmazni tudok a traumát átélt emberek támogatásában. Emellett tudatosabbá váltam a saját testi reakcióimmal kapcsolatban is. Ez az önismeret ugyanolyan fontos, mint a szakmai tudás, hiszen az emberekkel való munka érzelmi jelenlétet és önmagunkra való odafigyelést is igényel. Ez az idő lehetőséget adott, hogy visszatekintsek, reflektáljak a szakmai múltamra és hogy feltöltődve térjek vissza a munkámhoz.

Peter: Megtiszteltetés és kiváltság volt ennyi motivált szakemberrel kapcsolódni, tapasztalatot cserélni és inspirálódni. Egy ilyen képzés mindenképpen megéri az időt és energiát, mert nem csak eszközöket és tudtást, hanem reményt kaptam, hogy a különösen sérülékeny fiatalokat jól fogom tudni támogatni. A kapcsolódás az egyik legerősebb gyógyító erő, ugyanakkor a határok kijelölése elengedhetetlen — mert határok nélkül a kapcsolódás sem tud igazán létezni.

Teljes szívből hálás vagyok ezért a lehetőségért!

Téged is hív a tanulás?

Ha készen állsz arra, hogy a természet, a kihívások és a kapcsolódás által fejlődj, figyeld a hírlevelünket! Iratkozz fel, hogy az elsők között értesülj a következő tréningről.

Lehet, mindjárt szembe jön veled egy hasonló kaland! Addig is hallgasd meg Rózsa Mónival készült beszélgetéseket, aki gyermek- és ifjúsági klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológusa és az ötnapos Traumatudatos képzés egyik trénere is volt: